Az anyagcsere egyensúlyvesztésének elmélete!

Toxémia- ez az a szakkifejezés, melyet a természetes higiénia úttörői arra használtak, amit a modern tudomány ma úgy hív, hogy az anyagcsere egyensúlyának megbomlása vagy anyagcserezavar. Az emberi szervezet úgy működik, hogy szöveteinek felépítése és lebontása pontos egyensúlyban maradjon. Egyiknek a másik feletti túlsúlyát  nevezzük  az anyagcsere egyensúlyvesztésének.

Mi tehát a toxémia? Honnan ered? S mit tehetünk, hogy a lehető legkisebbre csökkentsünk? Toxémia- a természetes higiénia elvei szerint - két alapvető módon állhat elő a szervezeten belül. Az egyik a test természetes, szokásos életfolyamata. A másik módhoz - akarva vagy akaratlanul - mi is rendszeresen hozzájárulunk. Mindkét esetben energiára, munka végző képességre van szükség test toxémiájának megszüntetéséhez.

Az első módon toxémia az anyagcsere folyamatai során jön létre. A szervezetünk soha sincs nyugalomban, keményen dolgozik. Az elöregedett sejteket folyamatosan újra helyettesítik. Tudjuk, hogy naponta háromszázmilliárdtól nyolcszázmilliárdig terjedő számú elöregedett sejt pótlódik újakkal. Ezek az elöregedett sejtek toxikusak, mérgezők és minél hamarabb el kell távolítani őket a szervezetből a négy kiválasztási csatorna valamelyikén: a beleken, a hólyagon, a tűdön vagy a bőrön keresztül.

A toxémi a előállásának a másik módja a szervezetben a táplálék azon melléktermékein alapul, amelyek nem emésztődnek meg rendesen, nem szívódnak fel rendesen és nem épülnek be a sejtrendszerbe. Furcsa szokás, hogy az ételek természetes állapotát megváltoztatjuk, mielőtt elfogyasztanánk. Amit megeszünk, annak túlnyomó része előtte már valamilyen kezelésen esett át, kivéve ha megfelelő mennyiségű friss gyümölcs adja táplálékunk nagyobbik részét. Ha pedig az étel nem lenne halálra kezelve, mielőtt a kezünkbe kerül, akkor mi magunk változtatjuk meg valamilyen módon. Kisütjük, megsütjük, párolunk, kirántunk, berántunk, pörkölünk, főzünk vagy pirítunk szinte mindent, amit csak megeszünk. Mivel az étel különbözik eredeti állapotától és mi biológiailag nem alkalmazkodtunk ilyen mennyiségű átalakított étel feldolgozásához a tökéletlen emésztés és a hiányos asszimiláció bizonyos mennyiségű maradékot hagy a szervezetben. Ez a maradék mérgező toxikus. Ha ezek az ételféleségek uralják étrendünket, akkor a szervezet rendszeres túlterhelésnek van kitéve és lerakódnak! Így alakul ki a többlet a túlsúly. Tetézi a bajt, hogy ezen mérgező anyagok, a toxinok, általában savas jellegűek. Ha a testben savak gyűlnek fel, akkor a szervezet vizet tart vissza a semlegesítésükre, ami további súlyt és puffadást eredményez. Ha naponta több mérgező anyag keletkezik a szervezetben, mint amennyi kiürül, akkor az valahol elraktározódik. Ha a szervezet valamennyire is igyekszik saját működését fenntartani, akkor ezeket a hulladékokat nem fogja életfontosságú szervekben, vagy azon közelében tárolni. Tehát a maradék a zsírszövetekben és az izmokban fog felhalmozódni, így a combon, a tomporon, a hasi részek körül, a felkaron, az áll alatt. Ha a baj korlátozás nélkül folytatódik tovább, akkor annak a végső kimenetele nem csupán az elhízás lesz, hanem általános rossz közérzet és kedvtelenség, letargia, mivel a szervezet  energiáinak jó részét arra fordítja, hogy megszabadítsa magát a felhalmozódott mérgező hulladékától.

Bárki kezébe veheti élete irányítását, olyan mértékben, amennyire csak kívánja. Csupán meg kell érteni a toxémia mibenlétét, és meg kell tennie mindazt, ami eltávolítja a szervezetből a már benne lévő mérgező anyagokat, továbbá törődni kell azzal, hogy ezek ne gyűlhessenek fel gyorsabb ütemben, mint ahogy kiválasztódnak. 

Hogyan tartsuk fenn az anyagcsere egyensúlyát és hogyan érjük el a mérgező anyagok eltávolítását a szervezetből, miközben élvezzük étkezéseinket? Három, könnyen felfogható és könnyen betartható elv vagy eszköz létezik, amelyek rendelkezésünkre állnak abban, hogy ezt megtehessük.

Az első ilyen lényeges alapvető eszköz a magas víztartalmú ételek fogyasztása.